Különbség adás és adás között

Különbség adás és adás között

Van egy unalomig elcsépelt szó az emberiség közös szótárában. Ez pedig a szeretet. Sokan sokfélét írtak és mondtak már róla, ma mi is megpróbálunk hozzáadni ehhez a tudástárhoz. Ha már az adni szót használtuk, kezdjük mindjárt azzal, hogy szinonímaként behelyettesítjük a szeretet szót az adás szóval! Hátha ezzel közelebb kerülünk annak feltárásához, vajon mit is jelent számunkra a szeretet maga.

Úgy tűnhet, leegyszerűsítettük a problémát, vagy talán mégsem?

Vajon könnyebb-e azt meghatároznunk, hogy ki mit ért adás alatt, mint azt, ki mit ért szeretet alatt? Valószínűleg nem.

Íme néhány gondolat, megkönnyítendő a válaszok meglelését.

Van-e olyan ember, aki nem örülne annak, ha rá figyelnének, meghallgatnák, megértenék, elismernék, nagyra értékelnék őt? Ha kikérnék a véleményét, és adnának is arra, ha kedvesek lennének hozzá, ha különleges lényként kezelnék, ha éreztetnék vele, hogy egyedi és utánozhatatlan?

Elsőre azt válaszolhatnánk, hogy nincs ilyen ember.

Mégis, gondoljunk bele egy pillanatra, vajon mi a helyzet azokkal, akik már annyira megkeseredettek, annyira kiábrándultak, annyira gyanakvóak, a depresszió olyan mélységeibe zuhantak, hogy nem tudnak elfogadni, s így örülni sem a fentebb felsoroltaknak?

Vagy azokra, akik már annyi csalódáson mentek keresztül, hogy rosszat sejtenek minden jóindulatú megnyilvánulás mögött, kihasználást gyanítva! Valljuk be, a mai világban ez az utóbbi magatartás eléggé elterjedt, és a látszat, legalábbis az öt érzékünk számára az, hogy ennek meg is van minden alapja.

Vagy talán mégsem?

Gondolkodjunk kicsit közösen azon, hogy mi különbözteti meg a folyton a férjéért dolgozó, élő, őt kiszolgáló feleséget, aki mindeközben frusztrált, fáradt, ideges, életunt, attól a nemes egyszerűsggel, lelki eleganciával élő embertől, aki legalább ugyanennyit ad a házastársának, a gyermekeinek, a kollégáinak, a beosztottainak, a családtagjainak, mégsem merül ki soha?

Léteznek vajon kimeríthetetlen készletek, amelyekből sosem lehet eleget adni? Amely mindig újra feltöltődik, és feltölti azt is, aki ad belőle?

Igen, létezik ilyen készlet. Sőt, nemcsak, hogy létezik, de mindannyiunk számára elérhető. A lelki nemesember számára éppúgy, mint a megfáradt háziasszony számára. Ebben nincs köztük különbség.

Akkor miben áll a titok? Miért tud az egyik boldogságban élni, míg a másik csak egyre nagyobb lelki nyomorúságban?

Ha az említett készlet, kincsestár mindenki számára nyitva áll, akkor ki vagy mi határozza azt meg, hogy valaki boldogul-e ezekkel a kincsekkel?

Csakis egyetlen dolog: minden ember saját gondolkodása és viselkedése.

A jó hír az, hogy a megfáradt háziasszony is megtanulhatja nagyon rövid idő alatt, hogyan váljon lelke szerint nemesasszonnyá.

Ehhez meg kell értenie, velünk együtt, a legfontosabb alapelvet!

Csak az a valódi szeretet, csak az a valódi adás, ha úgy tudunk adni, hogy VALÓBAN semmit sem várunk el cserébe. Ha képesek vagyunk így tenni, csoda fog történni velünk. Amint felszabadítottuk magunkat a cserébe elvárt viszontszeretet, viszontadás gúzsba kötő káprázata alól, mennyei eseménysor részesei leszünk. Egy csodálatos erő úgy alakítja életünket, hogy nemcsak az adott személytől, de egyre több embertől, és egyre többet kapunk majd folyamatosan mi magunk is. Csak győzzük elfogadni...!

Ezért a leterhelt példabeli feleségnek is érdemes meggondolni a következőket, hogy végül felséggé változhasson:

„Azért takarítok-e , azért mosok-e, azért főzök-e, azért gondozom-e a gyerekeket, hogy végre valakitől, legalább a férjemtől, a csemetémtől megkapjam a napi szeretetadagomat?”

Mert ha így áll, csalódni fog az elvárásaiban.

Ha azonban – csak egy rövid kísérlet erejéig – minden eddigi tevékenységét azzal a tudattal végzi el, hogy ez számára bír nagy fontossággal, és mindezt tiszta szívből, minden ellenszolgáltatás (anyagi, érzelmi, erkölcsi) nélkül adja, akkor hamarosan megélheti a csodát, sőt ő maga válhat a CSODÁVÁ, ahogy a költőnő, Szécsi Margit is megfogalmazta: „Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik.”

Ha többet szeretne megtudni a témában, látogasson el weboldalunkra!

www.azebredesszinhaza.com

Ha tetszett Önnek ez a cikk, ossza meg másokkal is!