Egy álomszínház valóra válik

ebredeskutato
Aug 29, 2013
2 min read

Ébredő lelkű színházcsinálóknak

Emlékszel még arra az érzésre, amikor kicsi gyerek voltál, talán még nem is volt más gyerek a családban, így mindenki téged imádott és babusgatott, és mi sem volt természetesebb annál, minthogy szeretnek téged? Hogy mindenki, szó szerint mindenki csak szeretetet adott neked?

Most idézd fel a mai napodat a munkahelyeden egy pillanatra!

Lehet, hogy azon kevesek közé tartozol, akik ugyanazt a gyermekkori életélményt élik meg nap, mint nap, munkahelyen, családban, közértben, hivatalban, vagyis mindenütt, de talán nagyobb a valószínűsége, hogy nem így áll a helyzet.

Azért egy pillanatra kezdj el álmodni velem! Hunyd be a szemed, és idézd fel azt a réges-régi magától értetődő érzést, hogy mindenki, mindig, minden körülmények között szeret téged! Hogy nem tudsz olyat tenni vagy nem tenni, nem tudsz úgy viselkedni, nem tudsz olyat mondani, hogy ez megváltozzon! Tiszta, kitapintható, meleg szeretetet érzel, ez árad feléd mindenhonnan. Mindenki mosolyog rád, mindenki veled akar lenni, mert olyan édes vagy, annyira szeretetreméltó...

Képzeld el, hogy holnap reggel bemész a munkahelyedre, és már a recepciós, a portás, a biztonsági őr úgy fogad téged, mintha a legkedvesebb barátja érkezett volna haza! Aztán megkezded a munkát, és akivel csak találkozol, mind mond valami szívből jövő szépet, mosolyog rád, segít neked, elismer téged, kifejezi a tiszteletét!

Ha érzed már a gyermekkori könnyedséget, biztonságot, védettséget és melegséget, akkor jó úton jársz...

Megérdemled, hogy így szeressenek!

Mindenki más is megérdemli, hogy így szeressék!

Minden színész is megérdemli, hogy így szeressék!

Lehet úgy is színházat csinálni, hogy a rendező nemcsak jó szakember, de nagy jellem is. Hogy nincs szüksége diktatórikus módszerekre ahhoz, hogy a színészek együttműködjenek vele, mert egyszerűen árad valami szépség, valami elegancia, valami nyugodt bölcsesség, egyfajta különleges fény a lényéből, ami köré úgy gyűlnek a művészek, mint az éltető forrás köré a szomjas vándorok.

Lehet úgy is színházat csinálni, hogy a színészek nemcsak kiváló szakemberek, de nagyszerű emberek is egyben. Akik, letéve este a szerepüket, nem süllyednek vissza az élet értelmetlenségének kilátástalanságába, hanem minden este egyre csak gyarapodnak lélekben és szellemben, mert fűti őket a tudat, hogy egy nagyobb célt szolgálnak. Mert ők tudják, hogy a színpadon gyógyítanak. Gyógyítanak a jelenlétükkel. Akkor is, ha csak három mondatuk van, akkor is, ha címszerepet játszanak.

Lehet úgy is színházat csinálni, hogy a színház minden dolgozója nagy megbecsülésben él, anyagilag éppúgy, mint erkölcsileg.

Lehet úgy is nagyot alkotni, hogy nincs versengés, nincs könyöklés, nincs taposás, nincs pletyka, mert mindenkinek mindenből bőven jut elég.

Megbecsülésből...

Szeretetből...

Alkotásból...

Együttműködésből...

Élményből...

Izgalomból...

Figyelemből...

Gyönyörűségből...

Lehetne akár így is csinálni...

Lehetne akár lelki nemesemberként is élni és alkotni...