TV-nézés gyerekkorban - pro és kontra

A szakértő válaszol 2. rész

Kérdés:

Manapság nagyon sokan foglalkoznak a tudatosság örök érvényű kérdéseivel. A napokban magam is ezen a témán merengtem, miután egy kisgyermekes baráti házaspárnál voltunk vendégségben. Egy fontos kérdés ragadta meg a figyelmemet. Mit gondol, valóban ennyire ártalmas a TV-nézés gyermekeinkre nézve? Valóban károsíthatja az idegrendszert és az érzelmi intelligenciát? Vagy nem szabad ennyire általánosítani?

Válasz:

Talán picit túlzó volna azt állítani, hogy a televízió nézés károsítaná az idegrendszert, viszont ennél sokkal kevésbé áll távol a valóságtól a kérdése második része, vagyis az érzelmi intelligencia „károsodása”. Talán itt is pontosíthatnánk a következőképpen. Mivel gyermekekre vonatkozik a kérdése, fontos kiemelnünk, hogy az érzelmi intelligencia még csak éppen kifejlődőben van, azaz nem magát az érzelmi intelligenciát károsítja, hanem annak fejlődési irányát torzítja el jelentős mértékben. Természetesen itt most olyan TV-műsorokról beszélünk, amelyek semmilyen értelemben nem növelik a gyermek kreativitását, látószögének szélesítését, kíváncsiságának pozitív értelmű felébrésztését, természetes tanulási vágyának intelligens kielégítését. Ilyen értelemben óvatosan kell bánnunk az általánosítással! Azonban ha a televíziózás elengedhetetlen velejáróit, azaz a reklámokat és azok minden szinten manipulatív összetevőit vesszük figyelembe, akkor általános értelemben károsnak mondható a TV-nézés, hiszen alig van olyan csatorna, ahol rövidebb-hosszabb időközönként ne szembesülnénk ezen kereskedelmi célú hirdetésekkel, még az amúgy értékes filmeket sugárzó adókon is.

Kérdés.

Ha javasolja bizonyos műsorok időnkénti megtekintését gyermekek számára, mennyi időt tart optimálisnak a TV előtt tölteni?

Válasz:

Ez egy nagyon nehéz kérdés a mai világban, figyelembe véve a szülők változatos életkörülményeit, és azt a rengeteg kihívást, amivel nekik maguknak is szembe kell nézniük. Ideális esetben a lehető legkevesebb, ugyanakkor kizárólag minőségi TV-nézés javasolt. Természetesen minél kisebb a gyermek, annál kevesebb órát kellene a készülék előtt eltöltenie! Ha a szülőket jobban meg tudnánk tanítani a jó minőségű életvezetésre, akkor még a mai rohanó és zaklatott világban is képesek volnának úgy megszervezni a mindennapjaikat, hogy jusson idő a gyerekekkel való „aktív” foglalkozásra is. Ezalatt természetesen az „aktív figyelmet” értjük, ami nagyon sokféle formában nyilvánulhat meg: pl. mesemondás, meseolvasás, közös játék vagy beszélgetés útján. Amennyiben ezen intenzíven eltöltött órák száma növekedne, a TV nézést lassan akár teljesen ki is iktathatnánk, vagy legalábbis egy olyan formáját vezethetnénk be az életünkbe, amikor a szülő dönti el, hogy mikor melyik műsort mutatja meg a kisgyermeknek, és lehetőleg nézi végig vele együtt. Ez a szülő részéről jóval nagyobb felkészültséget igényel, hiszen előre kellene gondolkodnia, utána kellene néznie, esetleg olvasnia bizonyos műsoroknak stb., de a fáradozást mindenképpen megéri. A technika pedig ma már ott tart, hogy lassan minden háztartásban lehetővé válik az időzített műsorfelvétel és lejátszás. Ilyen módon a szülő ismét betölthetné azt a szerepét, amit neki szánt az élet, azaz gyermeke életében a meghatározó években neki kellene a felelősségteljes szűrővé válnia, mint tapasztaltabb, érzelmileg és mentálisan is érettebb támogatónak, aki többek között azért van jelen a gyermeke életében, hogy jó irányba indítsa el őt az élet országútján.

Kérdés:

Hány éves kortól javasolja, illetve hány éves korig nem javasolja semmiképpen a rendszeres TV- nézést, mondjuk mese formájában?

Válasz:

Az előző válaszban részben már kitértem erre a kérdésre. Hozzátenném még azonban, tovább boncolgatva a témát, hogy érdemes lelkiismeretes önvizsgálatot tartania minden szülőnek, hogy vajon azon órák alatt, amíg gyermekét odaülteti a TV elé, akár mesenézés céljából, vajon milyen felelősséget hárít el magától? Más szóval mi az a tevékenység, ami helyett inkább azt választja, hogy leteszi a gyermeket a beszélő doboz elé? Ha ugyanis ez egy pótlék, és azért történik így, mert a szülő nem érti a mai gyerekek nyelvét, ezért nem is tud velük értelmesen és hatékonyan kommunikálni, és mint egyszerű megoldást, inkább azt választja, hogy „arrébb tolja magától a probléma forrását” (a gyermeket), akkor ésszerű volna új megközelítesi módot kigondolnia! Természetesen nagy valószínűséggel magától nem talál rá erre a megoldásra, éppen ezért javasolt olyan pszichológus és/vagy kommunkációs szakemberrel felvennie a kapcsolatot, akinek már van tapasztalata és sikerélménye is a mai kor gyermekeivel kapcsolatosan, ismeri azokat a korábban soha nem tapasztalt igényeket, információéhséget és feldolgozási sebességet, tanulási képességeket, amelyek jellemzik a mai gyerekeket! Visszatérve a mesékre, nagyon fontos jól megválogatni azokat, hogy ha már TV-n keresztül találkozik a mesével a gyermek, akkor az legalább minőségi legyen! Senkit ne tévesszen meg a felirat: Mese! Sajnos ezen címszó alatt ma már horrorisztikus, és lelket semmilyen formában nem építő giccses silányságokkal van tele mind a televízió, mind az internet. Félreértés ne essék, a gyermeknek nem csak rózsaszín történetekre van szüksége ahhoz, hogy a pszichéje rendben fejlődjön! Megvan a helye a rettenetnek is a mesében, de jól adagolt módon, megfelelően átadva. Akit komolyabban is érdekel a téma, utánanézhet Bruno Bettelheim: „A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek” c. művében.

Kérdés:

Hány éves kortól javasolja, a számítógép használatát készségfejlesztő játékokra?

Válasz:

Próbáljuk meg kitolni ezt az időt olyan távolra, amennyire csak lehetséges, miközben józanul vegyük figyelembe azt is, hogy a XXI. sz-ban élünk, ahol a technikai fejlődés egészen máshol tart a gyermeknevelés és oktatás terén is, mint akár csak öt évvel ezelőtt!

Kérdés:

Ön szerint melyik szülő gyermeke az, aki „lemarad”? Az, aki a számítógépes készségfejlesztők miatt hanyagolja a hagyományos fejlesztő játékokat, vagy az, aki ez utóbbiakat előtérbe helyezve a PC játékokat részben, vagy egészben tiltja?

Válasz:

Folytatva az előző kérdésre adott válaszomat, itt is az egyensúly megtalálása a szülő elsődleges feladata. Érdemes újragondolni magát a „készségfejlesztés” fogalmát is! Ha ugyanis azért fordul a gyermek inkább a számítógép felé, mert az „offline játékok” nem jelentenek számára elég nagy kihívást, akkor a megoldás az, ha más típusú játékokkal állunk elő ezen a területen. Ahogy korábban már szó volt róla, ez ismét nagyon nagy felelősséget ró a szülőre, hiszen nyilvánvalóan egyszerűbb a gyereket a számítógéphez engedni, mint időt és energiát fordítani arra, hogy utánanézzünk, esetleg magunk is kitaláljunk és megalkossunk olyan újfajta játékokat, amelyek izgalmassá tehetik a tanulást, az ismeretszerzést a gyermek számára. Nagyon fontos látni a lényeges különbséget a számítógépes játékok, és a másik csoportba tartozók között! Utóbbiak legfőbb erénye ugyanis, hogy miközben készséget fejlesztenek, egyúttal az emberi kapcsolatokban történő eligazodást is segítik, megtanítják a gyermeknek a társas érintkezés szabályait. Együttműködésre buzdítanak a másik emberrel, legyen az felnőtt vagy gyermek. Ha figyelembe vesszük mindezeket az előnyöket, talán érdemes azt a plusz energiát mégiscsak befektetnünk, amit nem is annyira a játékok megalkotásába, hanem a következő generációba, azaz az utódainkba, és ilyen módon magába az emberiségbe helyezünk!

www.azebredesszinhaza.com

Ha tetszett Önnek, amit ebben a cikkben olvasott, kérjük, ossza meg másokkal is!